Tényleg fitten tartanak a fitneszkütyük?

Az ellenérvek

Szeptemberben jelent meg egy tanulmány a JAMA című orvosi szakfolyóiratban arról, hogy az aktivitásmérők valójában akár hátráltathatják is a fogyókúrát. A Pittsburgh-i Egyetem munkatársai 470 túlsúlyos felnőttet vontak be a kísérletbe, akik kalóriacsökkentett diétát követtek, és heti 100 perc mérsékelt intenzitású mozgás volt nekik előírva a heti csoportos életmód-tanácsadás mellett. Ahogy az várható volt, mindenkinek sikerült fogyni az első hat hónapban.

A következő másfél évben a résztvevők egyik fele csuklón viselendő fitneszkütyüt kapott – az akkori legmodernebb fajtából –, a többiek pedig maguk követték nyomon a táplálékbevitelt és a testmozgást is. A szakértők biztosra vették, hogy az aktivitásmérős csoport tagjai jobban tartják a szabályokat, így többet is fogynak a program végére. Ennek azonban az ellenkezője valósult meg. A második év végére a korszerű technológia használói csak 3,5 kg-ot fogytak, míg a többiek 6-ot, tehát csaknem kétszer annyit.

Egy másik kutatás, amelynek eredménye a The Lancet Diabetes & Endocrinology-ban látott napvilágot, ugyancsak a fitneszkütyük árnyoldalát támasztja alá azzal, hogy az adatok szerint sem mozgásra, sem egészségmegőrzésre nem ösztönöznek. Az egyéves felmérés alatt egy szingapúri orvosi egyetem munkatársai heti 70 000 lépés megtételére szólítottak fel 800 embert. Az egyik csoportnak aktivitásmérőt adtak, a másiknak pedig emellé pénzjutalmat is a cél teljesítésének esetén. A kontrollcsoport viszont semmiben sem részesült a szóbeli bátorításon kívül.

Kiderült, hogy a pénz működik, ám az aktivitásmérő önmagában nem. A pénzt és fitneszkütyüt is kapók heti 29 perccel mozogtak többet a kontrollcsoportnál, ám a csak lépésszámlálóval felszereltek alig néhány perccel vállalkoztak többre. Hat hónap után pedig már semmilyen ösztönzés nem számított, és a kütyüt kapók 90%-a abbahagyta a használatot. Sőt, a „pénzes” csoport tagjai még kevesebbet mozogtak, mint a kutatás megkezdése előtt. Ami pedig még érdekesebb, hogy egyik résztvevő súlya, vérnyomása, aerob teljesítménye vagy életminősége sem javult ez idő alatt.

Mégis működnek?

„Ezek az eredmények nem azt jelentik, hogy az aktivitásmérők nem működnek!” – figyelmeztet John Jakicic, az első kutatás vezetője. „Sokkal inkább arról van szó, hogy nem valóak mindenkinek. Azon az alapon kerültek forgalomba, hogy ha az ember látja, milyen keveset mozog, akkor majd többet fog. Ez a feltételezés viszont túlzottan egyszerűsít, az ember viselkedése nem így változik. Sokaknak ennél jóval nagyobb motivációra van szüksége” – összegzi a szakember.

A fő gond pedig az, hogy a felhasználók egy része tévesen értelmezi a fitneszkütyük funkcióját, és eleve motivációs eszköznek tekinti őket. „Ezek olyanok, mint a fürdőszobai mérleg. Mérésre szolgálnak, nem pedig beavatkozásra. Csak adatot közölnek, megoldási stratégiát nem biztosítanak a problémára” – fogalmaz Eric Finkelstein, a második kutatás koordinátora.

Dr. Mitesh Patel, aki kifejezetten az aktivitásmérőkre összpontosít a kutatásai során, azt mondja, hogy ezek az eszközök leginkább fitneszbérletre hasonlítanak. „Vannak, akik több száz dollárt fizetnek a bérletért, mert azt hiszik, hogy akkor megváltozik majd a viselkedésük. De az első néhány hét után a legtöbben feladják. A fitneszkütyüknél is ugyanaz a helyzet: segíthetnek javítani a meglévő mintákon, ám önmagukban nem eredményeznek átütő sikert.”

Ez az érv pedig megfelelő magyarázatnak tűnik arra, hogy miért végzik aktivitásmérők milliói a fiókban.

Akkor kinek ajánlják őket?

„Ha valaki egyébként is elkötelezetten edz, és szereti nyomon követni a számadatokat, annak tényleg ideális segítőtárs egy ilyen kis ketyere” – összegzi Dr. Patel. Mindenki másnak viszont azt javasolja, hogy valamilyen motivációs eszközt vagy rendszert is vessen be mellette.