Az edzés és a rohanó hétköznapok

Akinek a sport az élete, az megteheti, hogy e köré építi fel a mindennapjait. Aki hobbiból sportol, annak a nap nagy része munkával telik és csekély szabadidejét a családjával, barátaival szeretné tölteni. Szerencsés helyzetben az edzés is lehet egy közös program. Ebben az esetben könnyebb a dolgunk, hiszen nem kell lemondanunk a másik társaságáról a testformálás idejére. Amennyiben nem tudjuk ezt megvalósítani, máris nehezebb döntenünk mitől vegyük el az értékes időt.

Ezen a ponton fontos megjegyeznem, hogy ne így gondolkodjunk! Jól lehet, másra is fordíthatnánk azt a másfél órát, de ha belevágunk, észre fogjuk venni, hogy a sport nem veszi el az időt semmitől, ugyanis vagy energiát ad, mellyel plusz időre tehetünk szert, vagy pihentetőbbé teszi az alvást, melynek hasznos hatásait másnap érezhetjük.

Hogy ki mikor szakít rá inkább időt az teljesen egyénfüggő. Van, akit felpörget a sport és van, aki csak pihenésre vágyik utána. Mindenkinek azt javaslom, próbálja ki többféle időpontban és a számára kedvezőbb mellett tegye le a voksát.

Nekem az a bevált módszerem, hogy este járok edzeni, és az ott szerzett energiával, sokkal inkább aktív vagyok az utána következő egy-két órában és az irodai munka során rám ragadt fáradságérzés egy az egyben megszűnik. Ha nem edzenék, már este 8 órakor leragadna a szemem.

A másik lehetőség, amit sokan alkalmaznak, az, hogy a reggeli órákra szervezik az edzéseiket, hasonló okokból, csak ők a délelőtt folyamán kamatoztatják a sportolás által kapott energialöketet. Az övék minden tiszteletem! Csodálom őket érte, én ennél sokkal nagyobb álomszuszék vagyok, de én is megtaláltam a nekem megfelelő időpontot.

Mindkét esetben van egy holtpont, amikor nehéz rászánni magunkat, de túl kell lendülnünk rajta. Reggel a plusz egy óra alvás gondolata próbál minket lebeszélni arról, hogy a kényelmes ágyunk helyett, az edzőtermet válasszuk. Munka után szintén csábító a pihenés gondolata, bevallom sokszor előfordult velem is, hogy reggel lelkesen elindultam edzőcuccal a munkába, és hazafelé a terem ajtaja előtt mégis sarkon fordultam és hazamentem pihenni. Mondhatnám, hogy megoldásként olyan termet választottam, ahonnan nem tudok az utolsó pillanatban megfutamodni, de a valóság az, hogy rájöttem, amint a teremben vagyok, máris örülök, hogy nem lógtam el.

Az ilyen esetekre plusz motiváció lehet egy edzőtárs, vagy egy edző is, aki a megbeszélt időpontban vár ránk a teremben. Ha nem csak a saját edzésünk múlik a döntésen máris kisebb az esély arra, hogy ellógjuk. Az edzőtársnak ezen kívül rengeteg más előnye is van, de erről majd legközelebb…

                                                                                                                                              Törőcsik Mónika