http://www.fitness.hu 2022-08-16 16:11:13

Új év jön, és te mit fogadsz meg?

Honnan jön ez a fogadkozási vágy, mi az a kényszer, ami elindítja ezt a dolgot, miért kell fogadkozni, miért nem egyszerűen csak meglépjük a döntéseinket?

Általában van egy erős ellenállás bennünk azzal kapcsolatban, amit – ahogy mi állítjuk – el szeretnénk érni. Hogy miért? Mert lusták vagyunk, vagy mert szeretjük és rendkívül élvezzük a mostani életünknek azt a részét, amin változtatni "akarunk", miközben tudjuk, hogy nem kéne, nem tesz jót, stb.

 

Hogy is van ez?

Ha van egy célom, akkor fogom magam és elindulok felé. Hát nem? Ha pedig van egy dolog, amit el akarok kerülni, akkor azt szépen elkerülöm. Bizony ám.  Nem bonyolult.

Mondjuk, ha rád kiabál valaki a tengerparton, hogy „Vigyázz, cápa!”, akkor

  • nem kezdesz el latolgatni, határidőt szabni magadnak, hogy mikortól fogod elkerülni, de bizonyisten,
  • nem mondod, hogy oké, akkor jövőre baromira nem fogok cápák mellett úszkálni a strandon, mert az nem egészséges,
  • és főleg nem mondogatod magadnak, hogy tulajdonképpen egész csinos kis lábprotéziseket láttál a boltban...

Hanem inad szakadtából úszol, majd kifutsz a vízből, mint az őrült!!!

Ha szeretnél egy új bringát, és megvan rá a keret, akkor nem megfogadod, hogy

  • ha megeszed a spenótot,
  • ha teliholdkor kettőt fordulsz, és
  • ha a Margit néni reggel 6 helyett 7-kor viszi ki a szemetet, akkor megveheted magadnak, hanem fogod magad, elmész és megveszed. Pont.

Hát nem?

Nincsenek feltételek, határidők, kitételek, apró betűk. Egyszóval nem kezeled gyereknek magad, hanem felnőttként hozol egy döntést és lépsz. Szóval gyanús ez a fogadkozás-dolog. Olyasmit akarsz eléretni magaddal, amire – úgy érzed – még nem állsz készen, mert még nem is akarod igazán, de azt akarod, hogy igazán akarjad. Ha felnőttél, akkor tudsz akarni és döntéseket hozni. Nem kell kiskapukat és feltételeket beépíteni magadnak.

 

Aztán nézzük csak meg közelebbről a második fázist.

Megfogadtad, hogy mostantól például nincs több csoki. De a világ egyszerűen tukmálja rád. Nem, nem tehetsz semmiről. Hiszen te áldozata vagy ennek az egésznek. Mert nincs nap a fogadalom óta, hogy ne tegye valaki az orrod elé azt a fránya csokit. Legalábbis te így éled meg a dolgot.

  • A boltban pont előtted kezdik kipakolni a kasszához a kókuszos kedvencedet.
  • A barátod szülinapján természetesen csokitorta lesz, és nem, nem mindenmentes.
  • A munkahelyen egymást érik a névnapok, szülinapok.
  • És akkor hétvégén a családi eseményekről ne is beszéljünk.

Szóval esélyes, hogy egyszer csak elcsábulsz. Hagyod magad. De hát nem te tehetsz róla, hanem a körülmények, ugye. De a jövő hónaptól…. és kezded elölről a fogadkozási kört. És hazudsz magadnak.

Amikor megszegsz egy magadnak tett ígéretet, úgy teszel magadban, mintha újra gyerek lennél, a gyermeki éned átveszi az irányítást, gügyögsz magadnak:

  • Hát nem érdemlem meg, hogy…?
  • De hát másnak miért lehet?
  • Ebből a kicsiből nem lehet baj.

És gondolatban tapintatosan félrenézel. Szó szerint elnéző vagy magaddal. Akkor meg mire fel volt az egész hajcihő?

 

Szóval a fogadkozás csak akkor jó dolog, ha betartod. Vicces, hogy csak így vagy képes rá, de legalább elérted a célod. Már amennyiben elérted. Ugyanis a fogadalmak 75%-át nem képesek az emberek betartani. A fogadkozás segít elodázni, majd elhúzni döntéseket, nem felnőttként tekintesz magadra, hanem gyermekként viselkedsz általa. Ráadásul nem túl sikeres stratégia, tekintve a sikerszázalékot.

Ha megfogadsz valamit, akkor egy dolgot érdemes igazán: hogy többet nem fogadkozol, hanem megléped, amit meg akarsz lépni.