Ninja Warrior Hungary egy középdöntős szemével
Ha jövőre Te is indulnál a Ninja Warrior Hungary-n, vagy csak lelkes nézője vagy a műsornak, olvasd el végzett Csoportos fitness instruktor hallgatónk, Deres Ádám versenyen szerzett tapasztalatait.
Idén Magyarországra látogatott az eredetileg Japánból származó, majd Amerika által megreformált Ninja Warrior című sportvetélkedő. A játék lényege az, hogy férfi és női versenyzőknek 4 egyre növekedő hosszúságú pályán, egyre nehezedő feladatokkal szembenézve, a lehető legjobb idő alatt kell átjutniuk. A pályára egészen addig nem mehetsz fel, illetve nem érhetsz hozzá egyik akadályhoz sem, amíg Te sorra nem kerülsz. Pontosan meg van határozva az, hogy az elemek közül mihez érhetsz hozzá, és mihez nem. Ellenkező esetben letiltanak. Mi történik ha valamelyik akadály nem sikerül? A vízben kötsz ki, vagy egy szivacson. Nagyobb százalékban a vízben!
Ez a torony egy 75 láb, (23 méteres) magasságban felfüggesztett kötelet tartalmaz, amit a versenyzőnek a játék legvégén 30 másodperc alatt kell megmásznia. Ekkor kerül a verseny megnyerésre. Amerikában az első 7 (!!!) szezonig nem született győztese a játéknak, ami azt jelenti, hogy senki nem nyert semmit. Az első győztes Isaac Caldiero, hegymászó volt, aki 3. nekifutásra, azaz 3 szezon alatt tudta legyűrni a Ninja Warrior akadályait, amivel egyébként 1 millió dollárt nyert. Ennek a játéknak nem az anyagi része az, ami a versenyzőket motiválja, hanem az elismerés és az ezzel a játékkal való bekerülés az ottani hősök sorába.Ugyanis a műsornak, mára külföldön olyan kultusza van, hogy azok a versenyzők, akik stílusosan és felkészülten mentek végig a pályákon, jó idővel, hősként vannak számon tartva. Számtalan otthon épített pályát készítettek a versenyzők, akik rajongók is egyben, illetve különböző termek is megjelentek idővel, ahol azoknak az akadályoknak a másait hozták létre, amelyek a versenyben is találhatóak.
Azt tudtam, hogy a saját esetemben, néhány dolgon változtatnom kell az edzésemben, a verseny miatt. Az összessel. De komolyan.
Miért?
Ezek a fizikai tényezők. Képzeld el, hogy úgy állsz a pályára, hogy itt EGYETLEN EGY sanszod van. Ha nem sikerül, vége. Végig gondolkodnod szükséges, meg kell látnod a jó helyzeteket, keresned kell az optimális tovább haladási lehetőséget, vagy magasságot, épp amit a szakasz kíván. Itt nem Te diktálsz, hanem Neked diktálnak. Emellett a fókuszt végig 115%-ban az előtted lévő szakaszon kell tartanod. Pontszámok alapján bírálták a teljesítményt és ezek alapján lehetett később bekerülni az adásba. Itt volt sprint futás (időre), húzódzkodás (darabszámra), falra futás (minél magasabb pontot kellett elérni), kötélen való egyensúly teszt, trambulinról való elrugaszkodás, rúdon való lengés stb. Ezen a ponton számomra hamar kiderült, mik azok a hiányosságok, amiken változtatnom kell, ha a versenyen szeretném megállni a helyemet.
Nem vagyok az a túlságosan izgulós fajta, a múltban szerzett színpadi rutin miatt, amit a táncnak és különböző tv-műsoroknak, rendezvényeknek köszönhetek. Igyekeztem a verseny minden részében összpontosítani, habár ez nem volt könnyű, mert állandóan éjfélkor, vagy később kerültem sorra. Ilyenkor azért szellemileg és fizikailag feltornázni magad egy konkrétan élsport szintű teljesítmény nyújtására, nagyon-nagyon nehéz. Az első két pályát az én mezőnyömben sikeresen elvégeztem, ahol mindkét esetben a top 3 legjobb időben benne tudtam lenni.
Számomra eleinte a nagy falra való felfutás jelentette a legnagyobb problémát. Én 173 cm vagyok, a fal pedig 425 cm. Ugyanúgy, ahogyan minden más is a versenyben, ez nagyon nagy részben technika kérdése. Itt a probléma akkor van, ha az adott pályarésszel még életedben nem találkoztál és nem tudod mit-milyen technikával és hogyan oldj meg. De ettől még valahogyan meg kell csinálni.
Itt szerintem az ösztönöknek, az eddig megtanult dolgoknak és a magadba vetett hitnek, nagyon nagy szerepe van. Nekem hatalmas segítség volt, hogy ott voltak a tanítványaim és a legjobb barátaim, akik ösztönzően hatottak rám és motiváltak a fáradt holtpontok közepette. Nekem rengetegszer ez adta az erőt. Én itt hatalmasat küzdöttem, mert egyszerűen a fogás és a súlyom áthelyezése nem volt az ideális számomra. Mégis leküzdöttem valahogy a szakaszt, de már a lélekjelenlétem nem volt az igazi és határozottan emlékszem, hogy egy függeszkedésből való leengedés maradt már csak hátra, ahol azt a hibát vétettem, hogy nem néztem magam alá. Ennyin múlott az egész. Csak egyetlen egy pillantáson. Ugyanis azt gondoltam, hogy a lábam alatt van már a talaj, de annak csak a fele volt jó helyen az érkezéshez. A súlypontom nagyobb hányada a víz felé döntötte a súlyomat, így a vízben kötöttem ki. Eleinte persze csalódott voltam, de csak azért, mert bosszantott, hogy egy ilyen fáradásból származó figyelmetlenség miatt távoztam a játékból. Összességében nagyon hálás vagyok és boldog azokért a tapasztalatokért, amiket a verseny alatt és után szereztem. Rengeteg fiatal, kisgyerek ír/írt, (akár szülőkön keresztül), szólít meg az utcán, vagy ahol dolgozom, hogy láttak a tv-ben és mennyire szorítottak. Nekem ez rengeteget számít. Van egy véleményem merre halad a világ és szeretném az átlagot egy kicsit fentebb húzni, emberi tettekkel. Tudom mik azok, amikben fejlődnöm kell és tudom mik azok, amiket pozitívumként tudok eltenni magamban. Már tudom azt kérdés nélkül, ha jövőre lesz esetleg újabb évad, én biztos, hogy ott leszek! És végezetül, én kiknek ajánlom ezt a versenyt? Köszönöm szépen a lehetőséget és a felkérést a Fitness Akadémiának!
|
|||
