Döntened kell, mi a fontosabb: hogy jó eredményt érj el, vagy hogy téged érjenek el?
Most már több hivatalos kutatási eredmény is alátámasztja, hogy az edzés közbeni telefonálás és üzenetírás bajt okozhat. Persze, ezalatt nem feltétlenül olyan YouTube-ra érdemes baleseteket értünk, hogy a kijelzőbe feledkezve felkenődnél a falra a futógépen összegyűjtött lendülettől – bár tény, hogy akár ez is elképzelhető. Ami viszont sokkal gyakoribb és mérhetőbb, hogy a mobilhasználat csökkenti a mozgás intenzitását, illetve tompítja az egyensúlyérzéket is.
"Ha beszélsz vagy üzengetsz a telefonodon, miközben éppen kardiózol, akkor kénytelen vagy megosztani a figyelmedet a két dolog között, ami negatívan hat a testtartásod stabilitására, így megnő az esések és a sérülések kockázata" – magyarázza Michael Rebold, az ohiói Hiram College edzéstudományi professzora az intézmény sajtóközleményében.
A Rebold vezette kutatócsoportnak a Computers in Human Behavior and Performance Enhancement & Health című szakfolyóirat hasábjain sikerült kimutatni, hogy az üzenetírás 45%-ot ront a stabilitáson, a beszélgetés pedig 19%-ot. Jó hír viszont, hogy a zenehallgatás továbbra is megengedett, hiszen a 45 főiskolai hallgató részvételével folytatott kísérlet alapján az nem hat hátrányosan a biztonságra. Más kérdés, hogy ha a telefonodat használod erre a célra, meg tudod-e állni, hogy addig ne fogadj üzeneteket és hívásokat.
Ha elkezdesz edzés közben tudatosabban bánni a telefonoddal, az az egész életedre pozitív hatást gyakorolhat. Manapság ugyanis már megszokottnak számít a non-stop elérhetőség. Ez nagyban megkönnyíti a kommunikációt, és a földrajzi korlátokat is segít legyőzni, ugyanakkor viszont másfajta határokat is eltöröl: például az intim szféráét, ami az egyedül vagy a másokkal töltött értékes időt védené.
Hányszor fordult már elő, hogy éppen akkor szólalt meg a mobilod, amikor nem kellett volna? És hányszor jutott eszedbe, hogy némítással, esetleg "ne zavarj" vagy repülő üzemmóddal könnyedén megelőzhetted volna? Mégsem tetted. Vagy azért, mert elfelejtetted, vagy pedig azért, mert a lelked mélyén pozitív visszaigazolásként éled meg, ha keresnek.
Amikor az edzések alkalmával eleve úgy döntesz, hogy nem hagyod "beleszólni" a mobilodat, nagyon lényeges döntést hozol: fontossági sorrendet állítasz fel, amiben saját magadat helyezed előre. Ez nyilván nehézkesebb, ha olyan szakmád van, ami praktikus okokból tényleg állandó elérhetőséget igényel – de lássuk be, hogy ez több ezer notórius mobilozó közül talán egyre, ha igaz lehet.
Ha a telefonod tényleg annyira a részeddé vált, hogy szorongsz nélküle, csak az első néhány perc lesz félelmetes. Utána megérzed majd a teljes egészében koncentrált figyelem varázsát, amitől hamarosan óriásit fog javulni a teljesítményed. Ezen felbuzdulva pedig csupán idő kérdése, hogy milyen más tevékenység közben döntesz úgy, hogy kizárod a külvilágot.
Az egyidejű feladatvégzés látszólag mindig időspórolást jelent. Miért is ne válaszolhatnál pár munkahelyi e-mailre a taposógépen? Valójában viszont teljesen egyénfüggő, hogy ki jár jól a multitaskinggal. Az emberek többsége sajnos nem, mert két teendővel hosszabb idő alatt és rosszabb minőségben végez, ha egyszerre kezd nekik, mintha külön-külön, egymás után csinálná meg őket.
Nem véletlen, hogy a pszichológusok és a magatartástudományi szakértők egy bizonyos ponton túlmenő használat esetén már nem az életet megkönnyítő eszközként tartják számon az okostelefont, hanem valóságos koncentrációgyilkosként említik.
Az éremnek viszont itt is két oldala van: nehéz kivetnivalót találni benne, ha tömegközlekedésnél vagy sorban állásnál elintézel valamit a mobiloddal. Na, de pont edzés közben, vagy más fontos pillanatban…?