Szerintetek ki edz többet, avagy mit jelent a genetika?

Mindkét fiatalember a vendégem és bizony egyikre sincs egy rossz szavam sem, mert teszik a dolgukat, mellesleg kitűnő tanulók! A bal oldali fiatalember Milán, három éve jár hozzám. Eleinte döcögve indult, sokáig azt gondoltam, hogy ez bizony nem fog sokáig tartani. Rácáfolt mindenre és ma ki sem lehet robbantani az edzőteremből.

A jobb oldali fiatalember Kristóf, akit csak körülbelül fél éve edzek. Mikor először megláttam az első kérdésem az volt, hogy mit edz és mióta? Bizony, első ránézésre én is azt gondoltam, hogy halálra edzi magát és nagyon profi segítség vagy héttér lehet mögötte. A háttérben nem tévedtem, ugyanis genetikai természetű a dolog. Azt válaszolta, hogy két és fél éve semmit sem edz, azelőtt vízilabdázott körülbelül 6 évet. Most tudom, mire gondol mindenki. Á, biztosan a sportmúlt. Minek is írom ezt a cikket, a válasz egyértelmű.

Tudják a valóság sosem ilyen egyszerű.

Ugyanis van egy vendégem, akinek a kisfia heti ötször jár edzeni, mégis túlsúlyos. Egy másik hölgy, aki edzeni jár hozzánk, annak a kisfia szintén ugyanebben a cipőben jár. Kristóf hetente kétszer, ha talán le tud jutni hozzám, de Milán hetente háromszor, néha négyszer is rendszerűen jön már harmadik éve.  Terhelhetőségben is más a két emberke, de persze, ha már valamit régebb óta csinálsz, az jobban is megy. Kristófot mi csak "görög szobornak" becézzük és viccelődni szoktunk azon mennyire "utáljuk" genetikai adottsága miatt. Természetesen utálatról szó sincsen, mind a két fiatalember nagyon értelmes és kötelességtudó, amellett, ahogy említettem éltanulók.

Az élet bizony mindenkinek más lapokat oszt. Azért írtam meg ezt a cikket, hogy felhívjam az emberek figyelmét az egymással való versengés veszélyeire. Mindig máshoz mérjük magunkat és mással akarunk versengeni, nem pedig magunkkal. Hajlamosak vagyunk embereket megbélyegezni és előítéletbe süllyeszteni a puszta megjelenés alapján. A versengést természetesen nem ítélem el, az emberi léthez mindig is hozzátartozott. Viszont meg kellene tanulnunk, hogy mindenkinek más utat kell bejárnia, és míg az egyik ember könnyebben vesz egy akadályt, a másiknak hatszor annyi energiájába kerül, és még akkor sem tudja teljesen megközelíteni a másikat.

2014-ben felkészültem egy naturál testépítő versenyre. Nekem ez körülbelül fél évembe telt. Abban az évben ismerkedtem meg egy táplálkozás kutatóval és nagy döbbenetemre szembesültem azzal a ténnyel, hogy minden ember más üzemanyaggal működik. Én egy fehérje típus vagyok agyalapi hormonrendszeri dominanciával, ezen belül gyors égetésű. A részleteibe, most ne menjünk bele, a lényeg az, hogy én egész életemben fogyókúrázni fogok, vagy jelentősebb zsírfelesleggel fogok élni. Ha nem akarok elhízni akkor diétáznom kell, vagy ha azt eszem, ami jól esik, akkor bizony el fogok hízni. Most sajnos jelentősebb rajtam a felesleg, mivel nem tudom magam kipihenni és a vállalkozásnak most több kell belőlem, így a hormonrendszerem és a szabadságvágyam etet.

Megtanultam hogyan működöm jól, de az életben a valamit valamiért elv működik. Amikor versenyre készültem, az bizony a munka és a magánélet rovására ment.Ez a versenyfelkészülés sokkal több energiát vett ki belőlem, mint egy normál testalkatot és testzsír százalékot tartani tudó emberből, hiszen nagyobb zsírszövettel rendelkeztem. Tudják sokáig hallgattam azt, hogy minek eszek annyit, miért nem mozgok, satöbbi. Az igazság az, hogy világ életemben mozogtam, edzőként dolgozom, de sajnos borzasztóan nagy étvágyam van és bizony ebbe a hormonrendszer is közrejátszik. Egyet jobb, ha megértünk. Alakformálásban, testedzésben a siker 70%-ban az étkezésen múlik. A kockás has diétával és nem edzéssel készül. Mindezek ellenére, igen is sikerült megvalósítanom a kockás hasat, ami kisgyerekkori álmom volt, mint ahogyan az is, hogy a nők észrevegyenek, legfőképp az a hölgy, aki ma már a feleségem.

Amikor a színpadon a kategóriámban ötödik lettem, cseppet sem érdekelt, mert önmagam felett arattam diadalt és nem az érdekelt, hogy ő vagy ő jobb formában van, mint én, hanem elégedett voltam saját magammal és boldog voltam, az eredménytől függetlenül, mert legyőztem önmagamat. Persze akkor is "megkaptam a magamét". A rossz nyelvek ilyenkor lépnek csak igazán akcióba. Sokan kérdezték, mit szedtem, mit "nyomok"? Én persze mondtam, hogy naturál vagyok, és nem használok doppingszereket és tiltott teljesítményfokozókat. A legszomorúbb ebben csak az, hogy az emberek el sem tudják képzelni ezt másképp. Bele sem gondolnak, hogy mennyi munkám van benne és mennyi lemondással járt…

Most hívnám fel a figyelmet a másik igen fontos veszélyre: a felelősséghárításra!

Eddig arról beszéltünk, hogy vannak, akik rengeteget tesznek a céljaik elérése érdekében, de még ezen felül is tenniük kell, hiszen többet kell teljesíteniük, mivel hátrányból indulnak. Sok esetben az ilyen típusú emberek pajzsként is használják hátrányukat, vagyis semmit sem tesznek, mondván ők szerencsétlen helyzetben vannak, nem olyan szerencsések, mint mások. Persze ez a legkönnyebb.

Természetesen itt nem csak az edzésről beszélek, igaz ez az élet minden területére:

• Sokkal könnyebb bevenni egy gyógyszert, mint mozogni a cukorbetegség enyhítése érdekében.
• Sokkal jobb megenni még egy hamburgert, mint edzeni menni, mondván: ez a genetikám!
• Sokkal könnyebb otthon feküdni, mint kevés pénzért elmenni dolgozni, átmenetileg kiegészíteni a fizetésünket, míg nem találunk egy jobb állást.

Igen, a változáshoz energiát kell belefektetni, dolgozni kell érte, és így már nem is olyan rossz a helyzetünk. Bizony, ha nem akarunk változtatni, akkor biztosan nem fáj még eléggé!

Ebből a történetből, igazából a lényeg az, hogy ne mások szemével mérjük magunkat, hanem saját határainkat kezdjük feszegetni. Ezen felül soha ne higgyük el, hogy amire vágyunk elérhetetlen. Lehet, hogy nekem hatszor annyi munka lesz, mint a másiknak, akkor bizony ezt kell elfogadnom és ebbe kell beleállnom.

Milán 3 éve küzd és tesz azért, hogy egyszer annak a kinézetnek a közelébe kerüljön, mint Kristóf, aki bizony genetikai adottságai okán "görög szobor". Ezt ránézésre senki sem mondja meg róla, csak az gondolják az emberek, hogy mozogni és diétázni kellene. Senki sem gondolná, hogy már 3 éve rettentő keményen edz, és persze diétázik, ami- ahogy már említettem- az eredmény 70%-át teszi ki. Kristófról mindenki azt gondolná, hogy szinte a teremben éli az életét, holott heti kétszer jön edzeni, de előtte 2 és fél évig semmit sem edzett.

Milán mondhatná azt, hogy befejezi az edzést, mert nagyon nehéz elérni Kristóf testalkatát, mivel genetikája megnehezíti azt. Ezzel szemben 3 éve töretlenül küzd és edz kitartóan. Kristóf voltaképpen hátra is dőlhetne, mert ha már így nézünk ki, minek vesződjük az edzéssel, az időpazarlás. Szerencsére a két fiatalembert értelmes anyagból gyúrták és tudják, hogy a mozgás mindenféleképpen az egészségüket szolgálja és a céljaik felé hajtja őket.

Ezúton is szeretném nekik megköszönni, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy megírjam a cikket. Milán személyes eredményét egyébként az alsó képen láthatjátok.