Fitness Akadémia
Csatlakozz
Kapcsolat
1033 Bp., Hévízi út 1.
Hétfőtől - péntekig, 10-14 óráig
Mobil: | +36 (30) 506-0483 |
E-mail: | titkarsag--.at.--fitnessakademia.hu |
Nyilvántartásba vételi szám:
B/2020/000294
Engedélyszám: E/2021/000022
Azok a rossz alvók, akik teljesítik legalább a heti ajánlott minimum mozgásmennyiséget, kevésbé szenvednek az alváshiány káros egészségügyi hatásaitól.
Az összefüggés talán meglepő, az viszont aligha, hogy a legrosszabb alvásminőségről és a legkevesebb testmozgásról beszámolóknál volt a legmagasabb a szívbetegség, a stroke vagy a rák miatti halálozás veszélye.
Régóta köztudott ugyanis, hogy a mozgás és az alvás hiánya külön-külön is jelentősen megnöveli a halálozási kockázatot. Mint ahogyan a szív- és érrendszeri betegségek vagy bizonyos rákfajták kialakulásának esélyét is. Az azonban még nem teljesen világos, hogy a két tényező hogyan befolyásolja egymás hatását.
Ennek a vizsgálatához a szakértők 380 055 középkorú (55 éves átlagéletkorú) férfi és nő adatait vették górcső alá, akik a Biobank felmérésében vettek részt az Egyesült Királyságban.
A résztvevők információval szolgáltak az átlagos heti mozgásmennyiségükről, amit a metabolikus ekvivalens (Metabolic Equivalent of Task, MET perc) segítségével mértek. Ez nagyjából a percenként elégetett kalóriák számával egyenlő, de maga a MET az alapanyagcsere oxigénigényét jelenti.
Heti 600-as érték például 150 percnyi közepes intenzitású mozgásnak felel meg, vagy éppen 75 percnyi intenzívebb edzésnek. A kutatók – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelveinek megfelelően – négy csoportra osztották a résztvevőket a mozgásmennyiségük szerint. Legalább heti 1200-as értéknél sorolták őket a legmozgékonyabbak kategóriájába, 1200 alatt és legalább 600 esetén a közepesen mozgékonyak közé, 600 alatt a mozgásszegény életmódot élőkhöz, a negyedik csoportba pedig azok kerültek, akik egyáltalán nem számoltak be közepes vagy magas intenzitású sporttevékenységről.
Az alvásminőséget egytől ötig terjedő skálán mérték, amit a kronotípus ("éjjeli bagoly" vagy "reggeli pacsirta" beállítottság), az alvási időtartam, az inszomniás tünetek, a horkolás és a nappali álmosságérzet alapján határoztak meg. Legalább 4-es érték "egészséges" minősítést ért, 3-as vagy 2-es "közepeset", 1-es vagy 0 pedig "rosszat".
Az így kapott adatokból egytucatnyi mozgás- és alvásminta kombinációt sikerült megkülönböztetni. Ezután átlagosan 11 évig követték nyomon a résztvevők egészségi állapotának alakulását, egészen 2020 májusáig vagy az érintettek annál előbb bekövetkezett haláláig. A haláloki tényezők közül rögzítették az összes szív- és érrendszeri betegséget, közöttük külön a koszorúér-betegséggel, valamint valamennyi rákfajtát, közöttük külön a tüdőrákkal.
A megfigyelési időszakban 15 503-an haltak meg, ebből 4 095-en szív- és érrendszeri betegségben, 9 064-en pedig rákban.
Az összes résztvevő 59%-a (223 445 fő) tartozott a legmozgékonyabbak közé, 15%-uk (57 771 fő) a közepesen mozgékonyak közé, 10% (39 298 fő) keveset mozgott, 16% (59 541 fő) pedig egyáltalán nem végzett közepes vagy magas intenzitású testmozgást.
A teljes minta több mint felének (56%) egészségesek voltak az alvási szokásai, 42%-ának közepesek, 3%-uk pedig kifejezetten rossz alvónak számított.
Jobb alvónak bizonyultak, akik fiatalabbak, nők, vékonyabbak és jobb anyagi helyzetűek voltak. Illetve akik több zöldséget és gyümölcsöt ettek, kevesebb időt töltöttek ülve, nem voltak mentális problémáik, sohasem dohányoztak, nem váltott műszakban dolgoztak, kevesebb alkoholt ittak és többet mozogtak.
Alacsonyabb alvásminőségi pontszám esetén nagyobb volt a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázata.
Azokhoz képest, akik a legtöbbet mozogtak és a legjobb alvónak számítottak, 57%-kal volt magasabb halálozási rátájuk azoknak, akik a skála túlsó végén voltak, tehát egyáltalán nem mozogtak és a legrosszabbul aludtak. Utóbbiaknál egyébként 67%-kal volt magasabb a szív- és érrendszeri megbetegedés miatti halálozás kockázata, 45%-kal a bármilyen rákfajta miattié, továbbá 91%-kal a tüdőrák miattié.
Kiderült tehát, hogy a mozgáshiányos életmód felerősíti a rossz alvás negatív egészségügyi hatásának következményeit, a stroke kockázatát azonban nem növeli tovább.
Mivel megfigyelésen alapuló kutatásról van szó, ezért a szakemberek figyelmeztetnek rá, hogy nem lehet belőle ok-okozati következtetéseket levonni. Az értelmezésnek az is gátat szab, hogy önbevallásos adatfelvételről van szó, a kulcsfontosságú alvási és mozgási adatok felvétele pedig mindössze egy alkalommal történt meg, ráadásul olyan fontos tényezők figyelmen kívül hagyásával, mint a foglalkozási terület vagy a háztartásban élők száma.
Mindezt figyelembe véve is megállapították azonban, hogy „az Egészségügyi Világszervezet ajánlásának megfelelő legalább 150 percnyi testmozgás kivédi a rossz alvás legsúlyosabb egészségügyi következményeinek jelentős részét”.
Az eredmények rámutatnak arra is, hogy érdemes egyidejűleg megcélozni az alvásminőség és a mozgásmennyiség növelését a lakosság egészségi állapotának javításáért, amihez érdemes további kutatásokat végezni.
Érdekes, hogy míg a rendszeres testmozgás – a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz hasonlóan –ma már vitathatatlanul az egészséges életmód kultúrájának része, az alvásra még mindig sokan egyfajta „szükséges időpazarlásként” tekintenek.
Pedig nemcsak a konyhában és az edzőteremben fontos a tudatosság, hanem a pihenéssel kapcsolatban is. Hiába tartod ugyanis a szuper edzéstervet, valójában csak a kialvatlanság káros hatásainak kompenzálására elég hosszú távon az egészséged szempontjából, ha nem szundítasz eleget.